Japán kert

Terasz szépítése: egy kis japán kert …

A japánkert hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken láthatunk. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek. A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.

Most a “tea kert” egy kisebb változatát mutatjuk be, melyet otthon is kialakíthatunk. Csak néhány négyzetmétert kell kiválasztani, ahol a japán kert beleolvad a tájba.

Az első lépésként, ragasszunk ki a terasz burkolatából egy szép kerek formát. Azután szépen vágjuk ki. Valójában könnyebb, mint gondolnánk, hiszen a szerszám gyémánt pengéje könnyedén elvágja a kerámiát. De azért legyünk csak óvatosak!

Kertünkben remekül mutat majd a japán juhar. Ezt a fát nagyon sokan szeretjük élénkpiros levelei miatt. Mivel a japán juhar az agyagos-homokos talajt szereti, érdemes friss földdel dúsítani a terasz alatti talajt. A kisebb fa szintén japán juhar, de egy másik fajta, ennek zöldek a levelei. A hasonló levélzet, de különböző színvilág életet lehel a kiskertbe.

Ezután felállítjuk a szökőkút zárt tartályát. A szökőkút hagyományosan kő-medence volt, ahol sor került a szertartásos mosdásra a legközelebbi teaház elérése előtt. Mivel alacsonyan helyezték el, arra kényszerült mindenki, függetlenül a társadalmi rangjától, hogy egyik térdét behajlítva, alázatot mutasson. Nálunk most ez nem cél, csupán a víz kellemes csobogó hangját akarjuk élvezni majd a teraszon; a víz lágyan morajlik, így a legközelebbi szomszédoknak sem lesz oka panaszra. Állítólag a víz hangja lenne hívatott elriasztani a szarvasokat, de a mi környékünkön igen ritkán látni őket manapság.

A szökőkút tartályához használhatunk egy műanyag tároló dobozt. A doboz fülei remekül működnek majd túlfolyóként, ha esik az eső, így nem fog kiönteni a szökőkút vize. Ha zárt dobozt használunk tartályként, akkor gondoskodjunk túlfolyóról. A tartály körül köveket, kavicsot és homokot rendezzünk el úgy, hogy jó vízelvezetésű legyen, ami lehetővé teszi az esővíz eljutását a legközelebbi csatornába. A doboz tetejére helyezzünk egy rácsot, amit akár egy grillrácsból is elkészíthetünk, és a tartályunk tetejét is takarjuk el szép kövekkel. Egy kis akvárium szivattyú vezeti majd a vizet vissza a bambusz kiöntőhöz, hogy ömlik a medencébe, és továbbcsordul a kövek alá a tartályba. Teljes a kör.

Aztán jöhet a többi növény. A földön a helxine, azaz párnafű (kúszó növény őshonos Korzikán nagyon kicsik a levelei, szinte úgy néz ki, mint a moha), valamint az Adiantum fragrans, azaz vénuszhaj páfrány kapott helyet, és a páfrány mögött díszítésként három kő. Ez a három kő egy másik hagyományos japán kerti jellegzetesség, az úgynevezett sanzon iwagumi, “buddhista hármas kő” elrendezés, ami az ember, ég és föld hármasát jelképezi.

A megmaradt csupasz földfelületet először geotextíliával borítjuk, ami megakadályozza a fű növekedését. Efölé egy réteg fehér kavicsot teszünk.

A juhar lábánál, és a csobogó kő tálja alá fekete kisebb kavicsokat szórunk, így ad egy kis kontrasztot a kert megjelenésének. Ha kedvünk tartja még egy-két lámpát is elhelyezhetünk a növények között.

És már nincs is más hátra, mint élvezni a kis kertünket.